A vasárnap igéje

Oratio oecumenica

Egyházunk egy-két hete

Ál­do­zat volt-e Krisz­tus ha­lá­la?
Az Evan­gé­li­kus Bel­misszi­ói Ba­rá­ti Egye­sü­let már­ci­us 11-i al­kal­mán Vég­he­lyi An­tal lel­kész, az Evangélikus Élet rovatvezetője tar­tott elő­adást az Ál­do­zat volt-e Krisz­tus ha­lá­la? té­ma alap­ján. Az elő­adást kö­ve­tő be­szél­ge­tés­ben szo­kat­la­nul élénk, mar­kán­san kü­lön­bö­ző vé­le­mé­nye­ket meg­fo­gal­ma­zó hoz­zá­szó­lá­sok hang­zot­tak el. Ez is jel­zi, hogy a té­ma és az elő­adás egy­aránt meg­moz­gat­ta a je­len­lé­vők ér­tel­mét, szí­vét és bi­zony in­du­la­ta­it is. Nem vé­let­len: Krisz­tus ke­reszt­ha­lá­lá­nak ér­tel­me­zé­se alap­ja­i­ban ha­tá­roz­za meg hit­be­li lá­tá­sun­kat.

Jo­gos ta­lál­ko­zó
Kö­zel har­minc jo­gász gyűlt össze már­ci­us 10-én az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let Püs­pö­ki Hi­va­ta­lá­ban. Im­már ha­gyo­mánnyá vált az utób­bi évek­ben, hogy az egy­ház­ke­rü­let ve­ze­té­se egy-egy szak­ma evan­gé­li­kus kép­vi­se­lő­it hív­ja meg a püs­pö­ki hi­va­tal­ba. A ta­lál­ko­zók cél­ja új kap­cso­la­tok ki­épí­té­se, a meg­lé­vők ápo­lá­sa, il­let­ve a szak­ma­be­li­ek és az egy­ház együtt­mű­kö­dé­sé­nek meg­ala­po­zá­sa.

Tör­vény­mó­do­sí­tás a lel­kész kis­ma­má­kért
Egy­há­zunk zsi­na­ta csu­pán 2005-ben al­kot­ta meg az egy­há­zi szol­gá­lat­ról és az egy­há­zi szol­gá­la­tot vég­zők­ről szó­ló III. tör­vény 56. pa­rag­ra­fu­sát, mely­nek el­ső be­kez­dé­se így szól: „Az ál­dott ál­la­pot­ban lé­vő lel­kész­nőt hat hó­nap szü­lé­si sza­bad­ság il­le­ti meg. A szü­lé­si sza­bad­ság ide­je alatt a lel­ké­szi mi­ni­mál­bér össze­gét kap­ja az or­szá­gos egy­ház­tól.” Ezt két év múl­va annyi­ban mó­do­sí­tot­ták, hogy az érin­tet­tek vá­laszt­hat­tak: a tör­vény­ben fog­lalt össze­get vá­laszt­ják, vagy az ál­lam ál­tal nyúj­tott el­lá­tást, a gyest ve­szik igény­be. Tör­vény­al­ko­tó gré­mi­u­munk ez év feb­ru­ár 26-án egy­han­gú­lag el­fo­gad­ta azt a tör­vény­mó­do­sí­tó in­dít­ványt, amely a szü­lé­si sza­bad­ság ed­di­gi hat hó­na­pos idő­tar­ta­mát ti­zen­két hó­nap­ra nö­vel­te. A ja­vas­lat hát­te­ré­ről Len­gyel An­na or­szá­gos­fel­ügye­lő-he­lyet­test, dé­li egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lőt, a tör­vény­mó­do­sí­tó ja­vas­lat öt­let­adó­ját és egyik be­nyúj­tó­ját kér­dez­tük.

Nyári diákegyetem – tavaszi könyvbemutató
Ta­valy au­gusz­tus­ban – a ma­gyar nyelv éve al­kal­má­ból – nyá­ri di­ák­egye­tem meg­ren­de­zé­sé­vel adó­zott nagy hí­rű egy­ko­ri di­ák­ja, Lotz Já­nos nyel­vész em­lé­ké­nek a Bony­há­di Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Kol­lé­gi­um. Az ott el­hang­zott elő­adá­so­kat, va­la­mint a részt ve­vő di­á­kok írá­sa­it az in­téz­mény szak­ta­ná­ra, a Lotz Já­nos mun­kás­sá­gát szá­mos más mó­don is ápo­ló Lencz­né Vr­bovsz­ki Ju­dit szer­kesz­tet­te kö­tet­té.

Keresztutak

Hit, há­ló­za­tok és az an­gya­li kö­rök
„Ál­modj egy jobb vi­lá­got, mint a mos­ta­ni! S az­tán építsd föl, mi­alatt má­sok csak a je­lent sza­pul­ják!” – ez az idé­zet ju­tott eszé­be a tu­dó­sí­tó­nak a Mi­ért hi­szek? könyv­so­ro­zat Cser­mely Pé­ter bio­ké­mi­kus­sal, há­ló­zat­ku­ta­tó­val, egye­te­mi ta­nár­ral ké­szült, A há­ló­za­tok bű­vö­le­té­ben cí­mű in­ter­jú­kö­te­té­nek már­ci­us 10-ei be­mu­ta­tó­ján.

In­teg­ri­tás és hit
Kö­zép­is­ko­lás ko­rom­ban nem sze­ret­tem a ké­mi­át, sem a bio­ló­gi­át. Va­ló­szí­nű­leg egyi­ket sem tar­tot­tam elég iz­gal­mas­nak, vagy egyi­ket sem ta­ní­tot­ták elég iz­gal­ma­san. Csak ak­kor ér­de­kelt – át­me­ne­ti­leg – a do­log, ami­kor a bio­ké­mia te­rü­le­té­re „ka­lan­doz­tunk”. No­ha a stressz­fe­hér­jék­ről nem esett szó, Cser­mely Pé­ter ne­vét még­is is­mer­tük. A ki­lenc­ve­nes évek vé­gén ugyan­is tu­do­má­nyos di­ák­kö­ri na­pok­nak adott ott­hont a gim­ná­zi­u­munk, és a prog­ra­mon ter­mé­sze­te­sen ő is je­len volt.

e-világ

Pro Ur­be Győr díj a Pé­ter­fy­nek
„A gaz­dag múlt­tal ren­del­ke­ző győ­ri Pé­ter­fy Sán­dor Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont a rend­szer­vál­tás óta, ti­zen­ki­lenc éve szol­gál­ja a ta­nu­lók ke­resz­tyén ne­ve­lé­sét és igé­nyes ok­ta­tá­sát. Az is­ko­la ta­nul­má­nyi át­la­ga a kü­lön­bö­ző rang­so­rok­ban, össze­ha­son­lí­tó sta­tisz­ti­kák­ban évek óta el­is­me­rést vált ki. Az ok­ta­tá­si köz­pont szí­ve­sen és szín­vo­na­la­san tesz ele­get azok­nak a fel­ké­ré­sek­nek, ame­lyek je­len­tős ün­ne­pe­ink mű­so­rá­nak össze­ál­lí­tá­sá­ra irá­nyul­nak. Biz­to­san el­mond­ha­tó, hogy a Pé­ter­fy Sán­dor Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont mun­ká­já­val nem­csak a fenn­tar­tó egy­ház jó hí­rét öreg­bí­ti, ha­nem vá­ro­sunk és ha­zánk ja­vát is mun­kál­ja, ami­kor hi­va­tá­sa ma­gas­la­tán áll­va vég­zi a fel­nö­vek­vő ge­ne­rá­ci­ó­kat for­má­ló ok­ta­tó, ne­ve­lő szol­gá­la­tát”– áll ab­ban az aján­ló­le­vél­ben, amely­ben Itt­zés Já­nos, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke Pro Ur­be Győr díj­ra ter­jesz­tet­te fel az ok­ta­tá­si köz­pont pe­da­gó­gus­kol­lek­tí­vá­ját. Győr me­gyei jo­gú vá­ros köz­gyű­lé­se egy­han­gú sza­va­zás­sal ítél­te oda a dí­jat az evangélikus ok­ta­tá­si in­téz­mény­nek.

A hat­ne­mű tár­sa­da­lom szü­löt­tei: har­cos nők és szép­sé­ges fér­fi­ak
Már óvo­dás­kor­ban meg­kez­dik a tár­sa­da­lom tor­zí­tá­sát, és mind­ezt tör­vé­nyi szint­re is eme­lik itt­hon a gen­der ideo­ló­gia be­ve­ze­té­sé­vel – ag­gód­nak a ke­resz­té­nyek. Az em­ber­ről ed­dig mint fér­fi­ról és nő­ről be­szél­tünk. Ki­nyi­tot­tuk a Bib­li­át, és egy­ér­tel­mű volt, hogy mi a he­lyes. „Te­rem­té te­hát az Is­ten az em­bert az ő ké­pé­re, Is­ten ké­pé­re te­rem­té őt: fér­fi­ú­vá és asszonnyá te­rem­té őket.” (1Móz 1,27) Új idők dö­röm­böl­nek. Egyes ideo­ló­gi­ák már hat ne­met kü­lön­böz­tet­nek meg a bi­sze­xu­á­li­sok­tól kezd­ve a ho­mo­sze­xu­á­li­so­kon át a transz­vesz­ti­tá­kig. Va­jon ho­vá ve­zet az az út, ame­lyen gye­re­ke­ink, uno­ká­ink, akik Bor­bá­la­ként vagy Pé­ter­ként szü­let­tek, ké­sőbb ked­vük sze­rint dönt­het­nek majd ar­ról, hogy nő­ként, fér­fi­ként vagy egyéb ne­mi ka­te­gó­ri­á­ba ta­go­zód­va sze­ret­nék él­ni az éle­tü­ket? Ki­nek az ér­de­ke, hogy vad­haj­tá­sok nö­ve­ked­je­nek a tár­sa­da­lom­ban?

Kultúrkörök

Tel­jes­ség­re vá­gyó vac­ko­ló­dás
Érez­tük-e már macs­ka do­rom­bo­lá­sát szin­te a gyom­runk­ban, ahogy ka­ri­ká­ba fon­va haj­lé­kony tes­tét ölünk­ben, át­hat­ja őt a nyu­ga­lom? Hal­lot­tuk-e nem csak fü­lünk­kel, de bő­rünk min­den pó­ru­sá­val új­szü­löt­tünk tej­il­la­tú szu­szo­gá­sát nya­ki ve­rő­erünk is­me­rős biz­ton­sá­got nyúj­tó kö­zel­sé­gé­ben? Vágy­tunk-e sze­rel­mes öle­lés után, min­den­ről meg­fe­led­kez­ve a má­sik au­rá­já­ban „fe­lej­tőd­ni”, ve­le eggyé ma­rad­ni?

Tör­té­net – me­ta­fo­ra – pár­be­széd
A Kál­vin Ki­adó a múlt év őszén je­len­tet­te meg a Je­se­ni­us Köz­pont má­so­dik kö­te­tét a ko­ráb­bi évek kon­fe­ren­ci­á­i­nak és ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­se­i­nek anya­gá­ból, Bé­res Ta­más­nak, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Rend­sze­res Teo­ló­gi­ai Tan­szé­ke ve­ze­tő­jé­nek szer­kesz­té­sé­ben.

Keresztény szemmel

„Mi­ért fo­gyunk?”
Egy­há­zunk in­ter­ne­tes le­ve­le­ző­lis­tá­ján, a Fra­ter­ne­ten az el­múlt na­pok­ban – több más té­ma mel­lett – elő­ke­rült az utób­bi év­ti­ze­dek és nap­ja­ink egyik leg­fáj­dal­ma­sabb, leg­ko­mo­lyabb kér­dé­se: mi­ért fo­gyunk? Mi­ért van az, hogy a leg­jobb szán­dék mel­lett is csök­ken egy­há­zunk lét­szá­ma, mi­ért nem tud ki­lép­ni a gyü­le­ke­zet a temp­lom­ba nem já­rók kö­zé, mi­ért nem ké­pes meg­szó­lí­ta­ni őket az evan­gé­li­um­mal?

Ta­nú­ság­té­tel Jé­zus Krisz­tus ha­lá­la ügyé­ben
Kö­ze­le­dik a nagy­hét, itt van már az aj­tónk előtt. Még egy hét, és cél­egye­nes­be for­dul a pas­sió­tör­té­net. A böj­ti he­tek­ben, de kü­lö­nös­kép­pen is az előt­tünk lé­vő na­pok­ban a ná­zá­re­ti Jé­zus­nak, Is­ten és Má­ria Fi­á­nak, a vi­lág Meg­vál­tó­já­nak szen­ve­dé­sé­re és ke­reszt­ha­lá­lá­ra em­lé­kez­nek a ke­resz­té­nyek. De nem csak em­lé­kez­nek, mert ez az ese­mény – bár egy­szer tör­tént – ma is, most is él ben­nünk. Va­ló­ban „ve­lünk élő tör­té­ne­lem”, amely örök ér­vénnyel hir­de­ti: Is­ten ha­lá­lo­san sze­ret ben­nün­ket.

Evangélikusok

In me­mo­riam dr. Boyt­ha György
Dr. Boyt­ha György volt fa­so­ri di­ák, cím­ze­tes egye­te­mi ta­nár, a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem Eu­ró­pa-jo­gi Tan­szé­ké­nek volt ve­ze­tő­je, nyu­gal­ma­zott nagy­kö­vet ez év feb­ru­ár 7-én, éle­té­nek 81. esz­ten­de­jé­ben hunyt el, rö­vid, sú­lyos be­teg­ség után. Utol­só út­já­ra már­ci­us 5-én kí­sér­ték a rá­kos­ke­reszt­úri új köz­te­me­tő­ben.

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Hatalmas egy szó a ťpapŤ. Nincs ná­la kedvesebb, nyájasabb. Sokkal jobb hallani, hogy Krisztus pap, mint azt, hogy Úr vagy más egyéb. A papság lelki hatalom. Azt jelenti, hogy valaki közbelép, magára veszi a nép minden fogyatkozását, mint­ha ...