Újév ünnepe (Kôszeghy Tamás)

Isten népének ebben a világban mindig azt a reménységet kell hirdetnie és képviselnie, amit Péter és János tett: “Jézus által van feltámadás a halálból.” Ez egyaránt érvényes evilági reménytelenségeinkből való szabadulásokra, betegségekből való gyógyulásokra és a halál utáni jövőre.

A textus a jeruzsálemi templom kapujában kéregető sánta meggyógyítása utáni események leírása. — Ha az előttünk álló évre, benne a világunk, magyar társadalmunk és valahol önmagunk helyzetére gondolunk, talán nem erőltetett a kép, ha ez együtt úgy jelenik meg előttünk, mint egy sánta, a maga predestinált állapotával, nyomorúságával és kiszolgáltatott helyzetével.

Milyen hatalom segít?

Talán a gazdag Nyugat? Ötvenhatban és a rendszerváltás után is szomorú tapasztalatokat szereztünk. A nemzetközi tőke nem nyúl önzetlenül a hóna alá azoknak, akik segítséget várnak tőle. A nálunk befektető nyugati cégek nem elsősorban a mi gazdasági és szociális problémáinkat tekintik feladatuknak. A munkanélküliség enyhítése, az ország iparának és kereskedelmének a fellendítése nem elsődleges céljuk, hanem a nyereség stabilizálása és növelése.

A “bénát” ma sem lehet talpra állítani csupán azokkal az erőkkel, amelyekkel a világ rendelkezik. Erkölcsi erőre, belső megerősödésre, hitre lenne szükségünk, hogy a bénultság oldódjon, a reménytelenség és kiábrándultság enyhüljön. Hogy valóban el tudjon indulni társadalmunk az önmagára találás, az erkölcsi megújulás, a talpraállás útján.

De ugyanez érvényes keresztyén életünkre is, amelyben részben érvényesülnek a társadalmi hatások, a szektás és szekularizáló jelenségek. Másrészt a modern társadalom istenhitet gyengítő, azt túlhaladottnak tekintő hatásai is sokszor észrevétlenül határozzák meg a keresztyén ember gondolkodásmódját, szemléletét. A liberalizmus hatása olyan erőteljes, és megtévesztő, hogy általa beszűrődnek és elfogadottá válnak olyan eszmék és életvitel, amely nem fér össze a jézusi tanítással.

Ezért alkalmas ez az ige és jó lehetőség az évkezdet arra, hogy tisztázódjanak azok a dolgok, amelyekre a keresztyén élet alapvetően ráépül. Amelyből mindig erőt merít és amelyről kiindulva tervez, valósítja meg az élet gyakorlatát és alapozza a reménységét. Ez pedig a Jézusban való hit, aki feltámadt a halálból.

A kezdetek óta megkérdezett az egyház és az egyes keresztyén ember: kinek a hatalmát tapasztaljuk és kinek a nevét valljuk? Ha működik az életünkben az élő Jézus által elindított és fenntartott folyamat: a hatalmát megtapasztaltan nevében szólunk és cselekszünk, előfordulhat velünk is az az eset, amely Péterrel és Jánossal történt, a földi hatalmak úgy bánnak velünk, mintha nem jót, hanem gonoszat tettünk volna. De Jézus boldognak mondja azokat, akiket miatta gyaláznak és üldöznek. Ez a boldogságérzés ismeretlen marad azok számára, akik a keresztyénség leple alatt hamis kompromisszumokra, lelki korrupciókra, behódoló bizonyságtételekre, hatalmi érdekek kiszolgálására, öncélú tettekre és magatartásformákra hajlanak a Krisztusra való ráépülés helyett, aki szegeletkővé lett.

A kisemmizettek szószólóit, a kicsinyek és elesettek pártjára állókat, az igazságot keresőket a világi hatalom igyekszik a jog érvényesítésének látszatával félreállítani, olykor likvidálni. De ebben a történetben ennél sokkal többről van szó. A két apostol annak a nevében cselekszik, aki nemcsak egy–egy súlyos emberi sors megoldója, hanem aki a nevében hordozza Isten szabadításának és gyógyításának az erejét, az egész világ, az emberiség számára.

Nem adatott más név

Egy új esztendőre előretekintő reménység tartalmát és ígéretét a mi számunkra Jézus neve hordozza. Az Ő nevében új évet kezdeni azt jelenti, hogy velünk az Isten segítsége, megmentő hatalma és szeretete. Jézus nevében Isten mindenséget átfogó, megújító tervének a titka van elrejtve. Páratlan biztatás egy sok kétséget rejtő új évre. Jézus nevének a jelentése: Isten hatalmasan megsegít! Jézus neve azt jelenti, hogy újra fölállhatunk és elindulhatunk, megújult erővel és bizalommal iránta. Nem látványos elhatározások és fogadkozások alapján, hanem Jézus nevének szabadító ereje által.

Karl Rahner írta: “Maran athát kiálthatunk az új év elé is. Mert az Úr érkezik életünk új esztendejébe. Mit hoz nekem ez az új év? Jézus Krisztust, a megfeszítettet és föltámadottat. Halálának és feltámadásának a titkát életembe és halálomba. Az ő ragyogó fényességét hitem fáradozásaiba, ígéretét reményeim küzdelmeibe, irántam való szeretetét mindig megújuló törekvéseimbe, hogy őt szeretve, megtaláljam őt és sorsában osztozzam”.

Az emberiség sokszor ígéretesnek tűnő, nagy reménységet hirdető személyei valahol mind kiábrándulást és csalódást okoznak a rájuk építőknek és mind eltűnnek a történelem, a politika és az idő süllyesztőjében. Sokszor csak évek, évtizedek múltán derül ki róluk a kiábrándító valóság: ők sem igazán az ember javát, a világ jövőjét szolgálták, hanem evilági, hatalmi érdekeket, önző, egyéni szempontokat.

Azok közül, akik hallgatták az igét, sokan megtértek. Az Istent keresők igéje köré gyülekeznek, mert a világ nem tudja kielégíteni az igazság után vágyakozók igényeit. Nagyszámú megtérésről számol be ez a történet. Mi azonban mintha hozzászoktunk volna ahhoz, hogy egyházunk létszámát tekintve, egyre kisebb számokban kell gondolkoznunk. A “kis nyáj”, mintha megszokottabb dolog lenne, mint az ébredés, amely a világ más tájain ma is történő esemény. Az evangélizációink keveseket mozgatnak meg.

Isten ebben az esztendőben sem a sikereink alapján fog megmérni, hanem a hűségünk alapján. De a hűség az Isten országa rendje szerint azt is jelenti, hogy hirdetjük és éljük a Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló örömhírt. Az evangélium hirdetésének a nehézségei a megváltozott körülményeink között sem kisebbedtek, csak más formában jelentkeznek. Az evangélium hirdetésének az áldását, az ébredést nem mi produkáljuk. De a mi hiteles bizonyságtételünk nélkül nem árad ki a Szentlélek.

Péter a béna meggyógyítására egy olyan kifejezést használ, amely megmentést jelent. A Szentlélek által felismerte, hogy ennek a betegnek a meggyógyítása sokkal több, mint egy gyógyulás. Ez egy olyan jel, amely egy nagyobb dologra, egy erősebb jelenlétére utal, akiben nemcsak annak a sántának, hanem minden embernek reménysége van, a földi életre és az utána valóra. Ezért mondta Péter, hogy nincs másban üdvösség, egyedül Jézus Krisztusban, a benne való hit által. Ő állt a sánta gyógyítása és kihallgatásuk mögött. Nála dőlnek el végső soron a dolgok a világban a mai napig és az új esztendőben is.

Így állnak itt egy új év kezdetén azok, akik leértékelik és megvetik azt a sarokkövet, mint akkor Péter és János felett ítélkezők, és a Krisztusban hívők, akik tudják, mert megtapasztalták, hogy nincs más név az ég alatt… Vizsgáljuk meg ezen az évkezdeten, hogy mi hol állunk. A jövőnket, a reménységünket Jézusba, vagy evilági hatalmakba és erőkbe vetjük-e? A mai emberi törekvések arra utalnak, hogy a mában gondolkozzunk és a jövő egyre kevésbé foglalkoztat. A mát azonban meghatározza a jövő: a feltámadás reménysége, vagy a földhözkötöttség, amelyben a halálunkkal lezárul minden. Az igazság és élet a Krisztus követésében valósul meg. Minden más csalódással, bizonytalanságérzéssel jár, valódi reménység nélkül.

A történetben nem csupán egy emberi esetről van szó, hanem rólunk, a világról és benne a jövőnkről.