A háború elõtti idõben, - egy csendes kis faluban, - Pencen, húsvét elõtti hetekben szép, jó és hasznos szokás volt a kis parasztházak, - elvétve egy-két szalmafedeles házikók nagytakarítása, meszelése.
Akik ebben az idõben végigjárták az utcákat, csaknem minden udvaron láthatta a nagytakarítás jeleit. Szerény bútorok: lóca, asztal, láda, egy-két szék, sublót, valamint a fehér falról lekerült virágos, mázas cseréptányérok, köcsögök voltak láthatók. – Az ágynemû szellõztetését úgy oldották meg, hogy két fûrészbakra helyeztek egy hosszú létrát, így nagyon célszerû volt, mert a drága napsugár minden oldalról érte.
-Elsõ, fõ dolog volt a falba épített masina (tûzhely) kormolása, mázolása, ezt követte a meszelés, az oltott mészbe rézgálicot kevertek, ez adta meg a kívánt színt. Következett a plafon, ami gyalult deszka volt, idõvel megbarnult, de így is szép volt, különösen, ha lúgos vízzel lemosták. A padozat földes, amit agyagos sárral mázoltak, száradás után átrostált homokkal szórták be, így kevésbé kopott a frissen mázolt föld. Az ablakok igen picinyek voltak, ezeket ecetes vízzel mosták le.
A pitvar (nyitott kéményû helyiség) takarítása már körülményesebb volt, a nyitott kémény körüli meszelést illetõen.
Legvégül a mellékhelyiségek takarítása következett: kamra, falalja (nyitott folyosó). Mindenütt meszeltek, mázoltak, homokoztak.
Végül az udvar és a ház elõtti kiskertre került sor, ez utóbbi igen fontos volt, különösen, ahol eladólány volt a háznál, - úgy tartották , - ahol rendes az udvar és a kiskert, ott az eladó lányból szorgalmas és takaros menyecske lesz! Így a kitakarított lakásba visszakerültek a megtisztított berendezési tárgyak. A tisztaszobába belépve, jó érzés volt mély, egészséges lélegzetet venni.
Következett a lányok fõ reszortja; a fehér alsószoknyák mosása, keményítése és vasalása. A hosszú tél után, idõszerû volt a felfrissítésük. A mosás, vasalás nagy szakértelmet kívánt, különösen, hogy hófehér és ropogós legyen, mint a papír. Az így elkészített szoknyákat azután a gang (folyosó) pitvar elõtti részen kifeszített kötélre akasztották - utószárítás végett. Nos itt aztán volt vélemény az arra haladók részérõl. Ahol nem volt hófehér, kemény a kitett ruha, - megjegyezték – Itt is sír a garád a ruhák alatt!
Így készültek a penci evangélikusok a húsvéti ünnepekre!
A külsõ megnyilvánulások mellett, fontos volt a belsõ, lelki gondok rendezése is. A böjti idõszakban elnémult a vigadozás, mulatozás, lakodalmat nem illett rendezni, kocsmába járni, kártyázni. Dalolni sem volt szabad a fiataloknak, - mert akkor nem lesz szilva, - mondták a nagyszülõk. Be is tartották ezeket a tilalmakat.
Az asszonyok már jóval az ünnepek elõtt sütöttek, fõztek. Megfõzték a füstölt sonkát, melléje: 20-25 db tojást és ízletes túróst, krumplis, kapros lepényt, (akkortájt nem igen volt torta). Ezt fogyasztotta a család az ünnepek alatt, de a locsoló legényeket is, bár akkor még nem igen volt szokásban a locsolkodás.
Elérkezett az ünnepi kör. Az evangélikusoknál nagypéntekkel kezdõdött. Ezen a napon böjtöltek az idõsebbek, a fiatalok kevésbé, bár ez volt a legnagyobb ünnep, ezen a napon nem volt szabad semmit dolgozni, - csak templomba menni az egész családnak. Varrni, vasalni, fát vágni, - egyenesen bûn volt, még a kisállatok ennivalóját is jó elõre kellett elkészíteni. Ezeket a tilalmakat a vallásosabb családok be is tartották.
A templom díszítése is az ünnepekhez igazodva, nagypénteken feketébe öltözött. Az istentisztelet passió és prédikáció, éneklésekkel közel két órán át tartott. Húsvéti ünnepeken már fehérbe öltözött az oltár, fehér virágok hirdették a megfeszített, eltemetett Krisztus feltámadását; Hallelujah, hallelujah, így énekeltek otthon is a vallásosabb családok, közös ebéd után, még az utcára is kihallatszott, különösen a szlovák ajkúak részérõl. Emigyen: Den preszlavny jeszt k nám prissel… vagy: Den vzkrisseny Jezu Kriszta: Hallelujah, budis chvála Bohu vzdána!
Hol vannak már a régi, szép szokások? De jó lenne ma is hallani e szép éneklést, ha nem is szlovákul, - mert már kihaltak, hanem magyarul! Adja Isten, hogy az emlékeket felidézve, mind jobban és jobban éljen bennünk, “Az ünnepnapot megszenteljed”! – Az Úr parancsolata ez! Ne fussunk a földiek után, elég hat napon át munkálkodni, a hetedik napon pihenj meg, - így tette a teremtõ Istenünk és hagyta meg nekünk parancsként.
Isten áldása legyen az õt félõkön!
Hirdessük a feltámadott Krisztust!
Erõs vár a mi Istenünk!
Gerengay Vilma